Kinek ajánlom:
Bárkinek, aki elfogadja egy támogató, segítő közösség együttműködését.
Módszereink:
1. Klasszikus családállítás
A témahozó röviden elmondja, mi az, ami a legnagyobb problémát jelenti számára. Kiválasztja a témához kapcsolódó szereplők képviselőit. Az oldásig külső szemlélője az eseményeknek. Oldásnál átveszi a saját helyét a rendszerben.
2. Fedett családállítás
Ebben a formában a képviselők nem tudják, kinek, vagy minek a szerepében vannak, egészen addig, amíg az oldás megkezdéséhez a vezető fel nem fedi a szerepeket. Ennek a módszernek az előnye az, hogy csak érzésből tudunk dolgozni, nem tudjuk „észből” megpróbálni „megoldani” a fennálló problémát. Különösen azoknak javasoljuk, akik már voltak családállításon, vagy nem ismeretlen számukra a mentálhigiéné, és ezért tisztában vannak a működési elvekkel.
Kétféle verzióját használjuk:
I. „Sorszámok”
A vezetővel négyszemközt lefolytatott előzetes interjú után a témahozó jelöli ki a szereplőket, akik sorszámokat kapnak, csak ő és a vezető tudják, melyik segítő kit, vagy mit képvisel.
II. „Lábnyomok”
Csak a vezető tudja, milyen szerepekben vannak a segítők, és színes, különböző formájú, földre helyezett „lábnyomokkal” jelöli ezeket. Ekkor még a témahozó sem tudja, kik, és mik mozognak a térben, amíg el nem jön az idő felfedni őket az oldás megkezdéséhez.
3. „Nyílt”, vagy „szabad” családállítás:
A családállítás ebben a formában csak minimálisan vezetett, az első képviselő beállítását követően hagyjuk, hogy érzések és a családi rendszer, a tér jelzései alapján maguktól álljon be, és mozogjon, a többi képviselő. Ahogy mi szeretünk fogalmazni: „Hagyjuk, hogy a tér vigyen oda ahhoz, amit meg szeretne nekünk mutatni”
4. Rendszerállítás
Ebben az esetben nem egy vérségi alapon fennálló családot állítunk fel, hanem egy szervezeti rendszert vizsgálunk, ahová a sors, vagy közös érdek, nem pedig rokoni kapcsolat hozta össze a tagokat.
Ez lehet egy munkahely, vállalkozás, baráti kör, alapítvány, intézmény, vagy bármilyen egyéb rendszer, aminek részei vagyunk.
Ennek a működését, céljait, akadályait állítjuk fel, és társítjuk képviselőkhöz a térben.
5. „Életem hologramja”
Ezt a módszert akkor használjuk, ha a témahozónál gyanítható, hogy az elakadás nem transzgenerációs hatás, hanem saját életében bekövetkezett esemény következménye. Ezzel a módszerrel a témahozó kivetíti saját élete meghatározó, sors- és személyiségformáló pillanatait maga elé, megszemléli akkori énjét, és láthatja, felismerheti, milyen hatással voltak az átéltek rá akkor, és milyen következményekkel jártak későbbi, mostani életére. Segít újra kapcsolódni olyan sérült énrészével, amiről esetleg nem akart, nem tudott tudomást venni, de a háttérben továbbra is működött.
Az oldás során ezzel a sérült énrésszel harmonizáljuk a kapcsolatot, és ezáltal integráljuk az érett személyiségbe.
Az állítás végén minden képviselő visszaadja a képviseletet a témahozónak.
Időtartama: Általában egész napos program (10- 18 óra között)
